Félreértesz, nem akarok én senkit kijavítani, vagy "fegyelmezni" teljesen szükségtelen bocsánatot kérni, mert nincs miért. Nemrég olvastam John Gunnigtól egy régi cikket Ichinojoról, akit mi sokszor demotiváltnak, lomhának és tohonyának tartottunk, hogy milyen krónikus hátfájdalmaktól szenvedett, sokszor alig volt képes a meccsek előtti szertartást végigcsinálni...

Aztán amikor rápihent egy-egy tornára (kyujo miatt) akkor meg hirtelen varázsolt.

 

Vagy ott van Takayasu, (és itt említhetnék még egy csomó más jelenlegi és egykori rikishit) aki szintén nem felejtett el sumozni, de neki is krónikus sérülései vannak, melynek a gyógyulásához sokkal hosszabb idő kellene, mint amit meg tud magának engedni anélkül, hogy akár a jelenlegi életszínvonalában ne álljon be jelentős romlás.

 

Csak nagyon kevesen vannak, akik olyan szerencsések, hogy egy viszonylag sérülésmentes karriert tudhatnak maguknak.

 

Csak gondoljunk bele, más professzionális küzdősport esetében sokszor fél, egy évet is készülnek a harcosok, és még akkor is van, hogy halasztanak meccset. Akkor és ott, amikor pl egy profi bokszoló, vagy MMA-s kiáll a ringbe, joggal várhatjuk el, hogy tökéletes mentális és fizikai állapotban van, meert másról sem szólt a felkészülése. A Sumo nem ilyen.

 

És persze, ettől függetlenül vannak mentális, motivációs és nem sérülésre visszavezethető fizikai okok is egy egy rosszabb teljesítmény mögött. De a sumo esetében a kép szerintem sokkal árnyaltabb.

 

Így már remélem nem vagyok félreérthető :-)