annyira örülök, h amikor még meg tudtam enni, megettem a havi két csomag danone csokipudingot, és nem raktam félre az árát, mint ahogyan a hülye pszichológus felvetette ezt a csudálatos lehetőséget ... 

most a hányás, és az éhség ingere ugyanolyan érzés, nem tudom, mikor kell enni, és mikor lenne jobb kerülni ... mert, ha az érzés hányást vetít előre, akkor ugye nem jó ráenni ... de ha tényleg éhes vagyok, akkor meg kéne ... még akkor is, ha az egy fél tányér húsleves ... 

szóval most ha akarnék se tunnék danone csokipudingot enni, mert kifordulna a számból ... örülök, h hódoltam ennek a hatalmas nagy dőzsölésnek ... a proletár úri hunczutsága, amit fejcsóválva tekint a polgár ... hümm-hümm ...