A hadviselő felek nem véletlenül titkolják az elszenvedett emberi veszteség létszámát – nemhogy azok tételes nyilvántartását; ami több mint érthető, hiszen nem definiálható a haza mindazok nélkül, akik azt alkotják.

Van az az egységnyi idő alatt elszenvedett létszámú emberi áldozat, ami vállalhatatlanul több/értékesebb, mint az a mértékű (ezért megkérdőjelezhetően potens) fenyegetettség, aminek vállalhatatlan volta okán – feltételezve a honvédő háború sikerét –, lényegében egyneművé válna Ukrajna felnőtt korú lakossága.

Azok után nyúlni, illetve az azok élete feletti rendelkezési jogot követelni nagy bátran, akik nem akarnak bele rokkanni/halni az ostoba fantazmagóriák hatására kiprovokált konfliktus következményeibe és annak (örökös) fenntartásába – amiért is inkább elmenekültek a hazájukból –, nos, hát ez mindent jelent, csak nem a haza szeretetét; mindezek után fel sem tételezve, hogy a másoktól még több anyagi-és emberáldozatot követelő néhány fogalmatlan, egyáltalán definiálni tudná a haza fogalmát.