A mágnestől távolodva a térerősség csökken.

(A magyar terminológia gerjesztésnek(H) és indukciónak(B) nevezi.)

 

Tételezzük fel, hogy a vezetéket a mágnestől különböző távolságban mozgatjuk.

Az indukált feszültség a távolsággal csökken, vagyis az indukált elektromos térerősség is csökken.

Egyrészt a  távolság függvényében a potenciálnak tehát gradiense van.

Másrészt a térerősségnek divergenciája van.

 

Beláttuk, hogy a mozgási indukció nem örvényes.

Az erővonalainak forrása kell legyen. Ez viszont hihetetlenül hangzik.

Mert megsértjük vele a töltésmegmaradást.

Hol a hiba?

 

Persze még Feynman is operál a töltéssűrűség változásával,

amitől egységnyi térfogatban felborul az egyensúly a pozitív és negatív töltések között.

(Feltéve, hogy ezt rugalmas testként képzeljük el, és nem lokális pontokban.)

 

Vagy pedig be kellene látni, hogy a mágnesesség speciális módon csökken a távolsággal,

és ez nem okoz divergenciát az elektromos térerősségben.

Egyre bonyolultabb...