Drága béláim. No jó, megbocsájtok, látom, azér próbálkozol. Elvégre ha nem gyüttél volna el idáig azon az ominózus éjen, ugyan honnét tunnád, hogy télleg van balkonom? De kérlek, lekközelebb ne rinyáld össze magad, mert kizárólag a nyaumat tudnám rád ereszteni, ő pedig nem képes olyan kis helyes, kilós falatkákat kivájni belőled, mint egy véreb. Megúsznád néhány karmolással - és nem biztos, hogy ő karmolna össze........

A tegnapi koncert? Ó, édeseim, el kell mesélnem!
Találkoztam ottan egy gyönyörű, délceg herceggel. Miközben már másfél órája araszoltunk a bejárat felé, észrevettem, hogy egy deli, szép szál vitéz intenzíven bűvölget. Nosza, a hóna alá sederedtem s intim témákba bonyolódtunk. Míg a muzsikusok a színpadon a belüket kimelózták, míg az énekes nyakán lilállottak az erek, míg a gitárosok a pengetőkön túlmenően összes ujjukat lereszelték a húrokon s míg a dobosnak hirtelenjében nyóc keze és tizenhat lába nőtt, hogy bírja a tempót, addig én s kedvesem laokoón összefonódásban vallottuk a szerelmet. S én végül nem bírtam magammal, összeszedtem kevéske megmaradt józanságomat (dobozos Dreher rules, 320/dobozér!), imádóm gyöngyöző homlokára pillantottam s megkérdeztem: ugye titkon te vagy az, bélák?
Na ezt nem kellett vóna. A herceg hercig vágya nyomban lelankadt s első rémületében rám küldte a biztonságiakat.
Hát ennyit az én kalandjaimról.

Sally, fiam, Kintet és Doe-t te magad választottad, mi ez a nyöszörgés mostan? Na jó, lásd vajszívemet: legyen Vincennes a tiéd. De akkor cserébe kanyarincsá valami nájsz pikcsört ama topicba a mi kis huncut szemű plátóinkról!