"Vagy be kell bizonyítani, hogy egy mozgó végtelen hosszú pl. homogén (de nem feltétlen), vagy egy tengelyszimmetrikus kerek forgó mágnes mágnesdarabjainak össz hatása kinullázódik."

 

Lehet kvázi végtelen kiterjedésű homogén mágneses mezőt készíteni.

A módszer a következő: matematikailag tartunk a végtelenhez.

Persze nem kell elmenni ténylegesen a végsőkig.

Néhány pontra lehet függvényt illeszteni.

Szigorúan véve még azt is be kell látni, hogy a regressziós függvény monoton.

(De ez csak akkor lenne probléma, ha az univerzum körbjárható lufi lenne, és egy távcsővel láthatnánk a hátunk közepét.)

 

Tehát az ember vesz különböző hosszúságú egyenletesen felmágnesezett magnószalsagokat, és ezeket egyenletesen mozgatva megmérjük a mozgási indukciót.

 

Nem kizárt, hogy a mozgási indukciót nem a homogén rész "mozgása" okozza, hanem az, hogy a homogén szakasznak valahol vége van.

 

Feynman azt írja, hogy elektron interferenciát végeztek. A két rés közé hosszú vékony dendrit kristályt helyeztek.

És a szerző azt mondja, hogy ahol az elektron átment a réseken, ott nincs is mágneses mező.

Csak körbejártuk két oldalról. (És szerintem itt letagadja a szórt mezőt, vagyés az egyik pólustól a másikig visszakanyarodó erővonalakat. Márpedig a rúdmágnes által keltett mező örvényes és forrástalan. Nincs forrása az erővonalaknak. Ami befolyik, az mind kifolyik.)