"Az M-egyenlet kicsit furcsán a mozgó mágnes széle felől gyűrűzteti be a homogén mágnes közepe felé az E értékét."

 

Nekifutok újra. ∇ ( ∇ ∇)

 

A tér pontjaihoz van rendelve a négyespotenciál A^μ.

Ebből származtatjuk differenciálással az E elektromosságot és a B mágnesességet.

Utóbbiak formálisan egyértelműek, míg a négyespotenciál literálisan sem az.

(Azért formálisan, mert éppen erről vitatkozunk.)

 

Egyrészt van a mozgó töltésre ható F=qv×B erő,

amit ha elosztunk az elemi töltéssel és integráljuk a vezeték hossza mentén...

 

U=∫E dl

 

Akárhogy masszírozzuk a Maxwell-egyenleteket, ezt a formulát nem lehet kihozni belőle.

Tyúk-tojás probléma, hogy ebből következik Einstein transzformációs szabálya (történelmileg így volt),

vagy inkább logikailag a transzformációs szabály az axióma és abból következik a mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő. Látszólag csak filozófiai kérdés.

 

Tehát minden vonatkoztatási rendszerbe odaképzeljük a négyespotenciál deriváltjaiből képzett elektromos és mágneses mezőt. Lehetséges, hogy ebből kellene kiindulni. (Átgondolom.) ☑

 

☁ ☂ ☀

 

Ezek a mezők nem mozognak.

Tehát az álló megfigyelő a hozzá képest nyugvó vonatkoztatási rendszerben definiált mágneses mezőben mozgathat egy vezeéket, amelyben feszültség indukálódik. Na de melyik vonatkoztatási rendszerben? A mozgóban. Itt most megállok, mielőtt belegabajodna a majom a cérnába.

 

☢