Ugyanazon nyelvész ( LvT ) egy másik állítása:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165203202&t=9111571

 

 

"A nyelvész szakma oldaláról jelezném, hogy az az összehasonlító-történeti nyelvész, aki az őstörténethez hozzászól, valójában nem nyelvészként, hanem őstörténészként nyilatkozik meg."

 

Vagyis minden nyelvész egyben őstörténész is ( ezért is nincs külön diszciplináris oktatása ) mert hogy az összehasonlító-történeti nyelvész még a legalapvetőbb kérdésre a "nyelvrokonság" kérdésére sem tud őstörténeti adatok nélkül, választ adni.

Idézzük ide a minden finnugristák finnugristájának ( Budenz József ) ebbéli nézeteit - amelyet Gombocz - foglalt össze:

 

„Ha nem tekintjük a finnugor-török ősrokonság eseteit, a melyek nem tekinthetők egy szorosabb magyar-török rokonság bizonyítékainak, nyilvánvaló, hogy a valódi történeti viszony, amely a magyar és a török nyelvek között forog fenn, csak azon magyar-török szóegyeztetésekben tükröződik vissza, melyeket kölcsönvétel folytán keletkezetteknek lehet tekinteni.”  (NYTTK 7. 1908 Gombocz : 1).

 

Bár modern mai nyelven ugyan nem túl könnyű ezt a szöveget értelmezni, annyi azonban mindenképpen kihámozható belőle, hogy már Budenz is azért nem tartotta a magyar nyelvet töröknek, mert, hogy a valódi történeti viszonyokból nem lehet egy „magyar-török együttélésre következtetni, mivel a magyarok elődei és a törökség elődei szerinte nem élhettek egyetlen közösségben. Vagyis ahogyan azt Róna-Tas megfogalmazta nem élhettek egy „tartós együttélésen alapuló kommunikációs kényszerben” tehát nem alakulhatott ki egy közös „alapnyelv”. Ha meg nem volt közös alapnyelv, mert nem volt együttélés, akkor sem a nép sem a nyelv nem bomolhatott fel magyarra és törökre – tehát nincs rokonság!

Vagyis már Budenz sem tisztán nyelvészeti alapon jelentette ki a "finnugor rokonságot" - hanem bevonta a történészi ismereteit is... ???... vagy mit is... ???