Mint megtudtam, szombaton lesz a Pozsonyi piknik, de a Budafoki Borfesztivál is. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy mind a kettőre eljuthatok, ha akarom. Akartam!

Rögtön kellemes meglepetés ért. A Boráros téren, a jelzőtáblán a következőket láttam: N2 érkezik egy perc múlva. Nem értettem, de gyorsan rájöttem, mert begördült a nosztalgiavillamos! Csak egy kocsiból állt, sárga-barna csíkos, fapados, pontosabban faüléses, és még kalauz is volt rajta! Roppant nosztalgikusan rázott, csengetett, és még enyhe villamos kisülés illatot is éreztem!. Miután korosztályomnak ez is ingyenes, javarészt ők ültek rajta, mindenki finom, diszkrét mosollyal.  Minden megállóban elképedve bámulták, aztán a telefonjukhoz kaptak, mert ezt nem hagyhatták ki!

Nos, Pozsonyi piknik sokban emlékeztetett a Terézvárosi Fesztiválra, úgyhogy megint tájékozódhattam a színházak műsora felől. Ezt már csak azért is megtettem, mert a fő utcát nagyon sütötte a nap, ellenben ez a rész kellemesen árnyékos volt. Meglepetésként ért, hogy a Monte Christo grófja zenés változatban is látható lesz. Ezen csak azért lepődtem meg, mert ezt a bonyolult, sokrétű cselekményt a háromkötetes regényben sem könnyű követni. Persze lehet, hogy csak nekem. Sok szerencsét hozzá! Annak viszont örültem, hogy a Magyar Operett Napja alkalmából gálaműsor lesz, ez igazán stílusos! Volt persze sokféle kézműves termék, étel-ital is nagy bőségben, örömmel olvastam, hogy az itt kapható lángos rangos helyezést ért el. Sajnos, nem volt türelmem a sort kivárni, ezért aztán nem győződhettem meg róla. Pedig ugyanott takarosan felspirálozott sült krumplit is árultak.

Jó néhány könyvárus is kitelepült, ezekből nem csak venni lehetett, de némelyiket dedikálta is a szerző. Igaz, amikor én voltam ott, erre éppen nem került sor,

A rendezvény mindkét végén színpad volt, ezért nem zavarták egymást. A látogatók pedig, ha tehették, szinte bárhová leültek. A parkbéli padokra, a park melletti kerítésre, a járdaszegélyre, a lépcsőre, no meg az odakészített sörpadokra is,és úgy figyeltek. A nagyszínpad előtt ilyen lehetőség nem volt, de csöppet sem zavarta az ottlévőket,

Egy idő után úgy gondoltam, ideje ellátogatni a Budai Borfesztiválra. Elindultam, csak sajnos, ott nem értem el a nosztalgiakettest, de hát nem mehet minden egyszerre!

A Savoyai Jenő téren leszállva a villamosról, egy csinos kis udvar felé igyekeztem. Még be sem értem, egy dal üdvözölt, miszerint:

Ez a világ olyan világ,

Mint a mogyorófa-virág.

Sokat ígér, keveset ád.

Megkerestem a kóstolópohár árusitóhelyét, és vettem egyet. Csinos darab, ezután ez lesz a fröccsöspoharam. Előrelátó voltam, és hoztam magammal egy kis tarsolykát, azt a nyakamba akasztottam, abba sikerült beillesztenem a poharat, így biztonságban volt.

Az egyik pincegazdaság neve (Szeleshát) rögtön megtetszett, mondtam is az árusnak, olyan, mintha Tolkien ihlette volna. Egyetérthetett, mert mosolyogva bólogatott. Csöppet sem mellékesen a rosé boruk is jó volt. Étel itt is akadt, de ez a hely olyan kicsi volt, hogy 40 perc elteltével indultam a buszmegálló felé, azzal a gondolattal, hogy tavaly azért többen voltak. Aztán feltűnt, hogy az út túloldaláról elég sokan pohárral a kezükben érkeztek, úgyhogy rögön el is indultam arrafelé. Na, itt volt aztán mit nézni! Árusok mindenfélével, a fentiebbieken kívül csinos ruhaanyagokkal, bőrárukkal, kalapokkal, kerámiákkal, vattacukorral, és még jó néhány vásárolnivalóval.

Még egy pohár rosé, végül is nem akartam keverni, és úgy éreztem, hogy kezdek megéhezni. Az árakat elnézve aztán arra gondoltam, hogy ha hazaérek, kieszem a hűtőt! Pont akkor megpillantottam egy táblát: Szomszédok piac, és közvetlenül mellette a lángos feliratot is! Az ára elfogadható, a lángos jó középkategóriás, találtam egy árnyékos asztalt, úgyhogy a továbbiakban nem volt okom panaszra. Meghallgattam a mellettem lévő színpadon az énekest, majd azt gondoltam, a mai napra elég a kultúrából, irány haza!

Mindent összevetve, kellemes nap volt!