Egyébként a probléma gyökerei ott kezdődnem, hogy a totál relativisztikus elektrodinamikában nincsen olyan, hogy mágnes, sőt még vezető sem. Vákuum és töltések vannak csak. Inkorrekt az olyan j áram(sűrűség), hogy ott nulla a töltéssűrűség (mert ellentett előjellel kiejtik egymást a résztvevők), vagy nem az áramlásának megfelelő (itt nem ejtik ki egymást a résztvevők). A j négyes áramsűrűség vektor tisztán térszerű része üres, azaz nulla kell legyen. Másként mondva a j áramsűrűség négyesvektor időszerű vektor, nem térszerű (és nem fényszerű). Vagy pozitív töltés van ott, vagy negatív. És az áramlik egyedül, egy sebessége van. 

A relativitáselmélet egy pontban csak egy sebességet ismer. Nem tudja feldolgozni azt, hogy ott egyszerre van v sebességű negatív (vezetett) töltés, és u (gyakran nulla) sebességű ellentöltés (a vezető, atomrács). Így már az is gond, hogy mondjuk van egy O áramhurok, statikus mágneses mező, vagy pl. ehelyett az O kis hurok helyett a megfelelő kis mágnesdarab.