Indoklás nélkül elvből nem osztok minuszt. Tehát.

A mező az adott (és egyben összes lehetséges) vonatkoztatási rendszerben reprezentálódik.

 

Ha felírjuk a hatásintegrált (jelen esetben célszerű a relativisztikusat), az abból származó Euler-Lagrange egyenleteket klasszikus örökségként mozgásegyenleteknek nevezik. De a mező nem a térben mozog, x csak egy cimke. A mező az E-t és B-t térben mozog, vagyis egy adott ponthoz tartozik E(t) és B(t) időfüggvény.

 

Az más dolog, hogy térben ez valamilyen hullámot is mutathat.

De a csúcsérték hely szerinti vándorlását nem tekintjük mozgásnak.

 

Például amikor a stadionban a szurkolók egymás után felpattannak a helyükről majd leülnek, az egyes emberek függőlegesen mozognak, miközben a hullám megy körbe a lelátón.

 

 

Ha a mágnest mozgatod, a mágneses mező nem fog mozogni azzal együtt.

Csak az összes helyen a térerősség változik az idő szerint.

Szimmetrikus esetben (például a mágnes forgatásábál) a teljes hurokra jutó fluxus nem változik.

Transzlációs mozgásnál viszont csak ez számít. Mozgási indukciót nem lehet a mágnes mozgatásával kelteni.

 

 

 

Na most térjünk át a retardált potenciálra. Ez fénysebességgel terjed. Méghozzá minden inerciális vonatkoztatási rendszerben. Majd lerajzolom.

Kivéve, amelyikben a potenciál forrása nyugszik.

Tehát egy olyan vonatkoztatási rendszerben, ahol a mező forrása áll, nincs retardált potenciál.

Vagyis nem mindegy, hogy a próbatest mozog, vagy pedig a mező forrása.

 

Ha veszünk egy töltést és mozgatjuk, adott távolságban csak egy idő után szereznek tudomást a változásról.

Viszont ha a töltésünk nyugszik és a megfigyelő mozog, ott nincs késleltetés.