Na akkor ujra töltök. Lássuk:

 

Legyen egy nagy lapos (de lehet vastagabb) mágnes, kis vezetékdarab fölötte merőlegesen a B-re. Mozgassuk meg a mágnest mindkettőre merőlegesen. Indukálódik feszültség. Ennyi.

 

Részletek:

A vezetékdarabnál B állandó, a mozgás mindegy, hogy lineáris vagy mondjuk (kör)ívelt. Keletkezik E, van indukció a vezetékdarabban. Ennyi.

 

Az ívelt mozgás lehet körmozgás, mint HK mágnese, a vezetékdarab lehet HK rézkorongjának a tengely és a kerületi csúszóérintkező közötti rész, vagy annak egy szakasza.

 

Ha elég nagy a mágneskorong vagy henger, és a vezetékdarab elég kicsi, és az nem a forgástengelynél van, de nem is a szélénél, akkor itt kb. olyan, mintha lineárisan mozogna alatta a mágnesrész. Látjuk, a két eset totál hasonló.

 

Ha úgy van, hogy homogén állandó B térben (E nincs) rá nerőlegesen mozog egy mindkettőre merőleges vezetékdarab, és indukálódik benne feszültség (ez nyilván így van), akkor ez az objektív tény azt mondja, hogy abban a rendszerben, amelyben a vezetékdarab nyugszik, van E. Na már most, ha az előbbi rendszerben, ahol nincs E, nyugszik a B tér létrehozója (mágnesnél ez így van, pl. HK mágnese), akkor az utóbbiban (ahol a vezetékdarab nyugszik) az nyilvánvalóan mozog.

 

Következésképpen, ha HK mágnese mozog (forog), és a rézkorongja áll (vagy nem a mágnessel együtt forog), akkor indukálódik benne feszültség.

 

Ez száz százalék, hogy így van.

 

Ha valaki nem ért vele egyet, akkor az pontosan mondja is meg, hogy szerinte hol a szerinte hiba.