Nem bírom tovább. Egy éve (több is tán) már megjelent egy paródiám Orsiról (ÉS, 99/06). NEm tudom linkelni, úgyhogy fogyasztom a helyet.

KARAFIÁTH ORSOLYA:

Ismét csapok, Csopak, csapak, csopok

Örsnek, Julinak, a szerkesztôknek;
papa, mama és a cicák

„– Nem – mondta”
Mészöly M.

„Nahát? Tényleg?!”
Parti Nagy L.

„Majd hívlak!”
Zalán T.

(A további idézeteket terjedelmi okokból elhagytuk, a többi zárás után megtekinthetô a szerkesztôségben, az Orsi, mit ajánlsz? elnevezésű többkötetes dossziéban)

Kedvesem! Hajad fejeden úgy állt a múltkor,
mint Mészöly M.-é a fényképeken.
Nyugodj meg, drága, nem épp oly ôsz,
csak kócos, mint fák a Gellérthegyen.
Orrod meg tiszta Lajkó Félix;
hajh,bár ujjaid lennének azok!
Az enyém, látod mily Kemények,
de ha kell, hát (Parti) Nagyok.
A Kasi bezzeg tudta, mi kell a nônek,
vagy említhetném Téreyt meg Traklt
(Traklot, hogy könnyítsek nyelveden),
ilyen az én sorsom: szegény, hát nem meghalt?
Itt szomjúzom, sehol Woyzek, sehol Nietzsche –
jaj, hát kortársakkal vagyunk megint tele,
mint nyáron a Balatonnak beach-e.
A legyek is, lássa kérem, pohár spleenembe ragadnak.
Ó, egy fröccsöt, fôúr, mégis hozatnék magamnak!