800, 1500 méter a legkiszámíthatatlanabb versenyszámok, sűrűn fel szokták borítani az úgynevezett „papírformát”.

De hogy valaki elölről nyerjen, olyan azért kevésszer fordul elő, az esetek többségében hátulról indul meg valaki és lehajrázza a másikat.

Josh Kerr amúgy félmaratont is futott pályaversenyei mellett. Csak halkan mondom, Tokióban az Olimpián három brit futott döntőt. Például az angolszász országokban van egy olyan szám, amit egy mérföldnek nevezünk, máig óriási kultusza van azokon a területeken. Tovább folytatva, szóval az ötkarikás fináléban szintén le volt maradva az élen lévőkkel szemben, de 300 méterrel a vége előtt elkezdte megnyomni, és úgy dolgozta fel magát egyre jobban. Csak ott Ingebrigtsennek vitte egy kenyai a tempót, és volt 10 méter fórja, tudott sáfárkodni az előnyével, így kontrolláltan ment 3.28 körül, ami tegnap elég lett volna megint a győzelemre, csak a tegnapi verseny máshogy alakult.

Mondjuk ki, hogy nem a norvég estéje volt. Utolsó körben éreztem, hogy meredek lesz számára, sőt, onnan nyílt ki csak az olló.

Ettől függetlenül belevaló futás volt tőle, bátran felvállalta azt, hogy bedarálhatják, leizmozhatják a végén.

Nordas lett a harmadik, akinek Jakob apja az edzője, majdnem másodikként jött be, ami slusszpoén lett volna, ha így történik.

Nekem mondjuk érdekes, hogy az afrikaiak most a top háromba se férnek be, ellenben az európaiak kezdik uralni ezt a számot.