Már majdnem megfeledkeztem a csillagász ismerősömről, akinek elküldtem tavasszal az anyagot. Milyen szerencse, hogy itt vagytok és emlékeztettek rá. Rögvest fel is hívtam, és a következőket mondta: 

Azért nem tud mélyebben foglalkozni a tanulmányommal, mert kétféle betegséggel is küszködik. Ráadásul a felesége is beteg, aki ápolásra szorul. Elmondta, hogy alaposabban utána kellene járnia azoknak a bizonyítékoknak, amelyek az elméletemet alátámasztják. Jelenleg nincs rá ideje, enélkül pedig nem akar állást foglalni. Egyébként az alapötletet nagyon jónak tartja, és helyesli, hogy egy teljesen új nézőpontból is megvizsgáljuk a planetáris ködök eredetét. Kár, hogy ez neki nem jutott eszébe. 

Ezután biztatott, hogy publikáljam az anyagot, mert ő maga is kíváncsi a reakciókra.

Nos, úgy gondolom, hogy teljesen érthető a viselkedése. Egy hivatásos csillagász nem állhat azonnal egy olyan új elképzelés mellé, amelyik felborítja az eddigi ismereteket. Még akkor is nehezen, ha kétséget kizáróan bizonyítva látja, hiszen ezzel szembe megy a csillagász társadalom által elfogadott elmélettel. Ez nagyon kényes dolog, mert ha téved, oda a jóhírnév. Ezért csak kevesen merik felvállalni. 

Mily szerencse, hogy engem nem fenyeget a szakmai hírnevem elvesztése.  ;)