"Túr szavunk egyik jelentése hab."
közös lónak túros a háta és nem túrós
TÚROS szó jelentése
Magyar nyelv (1862) TÚROS szó jelentése, értelmezése:
(túr-os) mn. tt. túros-t, v. ~at, tb. ~ak. Eves, genyes, fekélyes sebü, feltörött testü. Túros hátu ló (Szabó D.). Közös lónak túros a háta. (Km.) Nem: túrós; túr és nem túró törzstől. V. ö. TÚR. (2)
-----
4. Túr: ige és főnév – nomenverbum?
4.1. A túr ige jelentésszerkezetét az ÉrtSz. és a TESz., ill. az EWUng. lényegében
azonos módon ábrázolja. Az elsődleges jelentést a tajtékot túr – ma népies, ill.
irodalmi stílusértékű – kifejezésben érhetjük tetten (vö. JordK. 484: le ragadangya, meg
faggattya hw̋tet, es tayteekot thwr). A toló – túró – mozgás itt a vízre hat, és ami ennek
nyomán magából a vízből mint anyagból keletkezik, az a tajték. A tajték szó etimológiai
szótáraink szerint ismeretlen eredetű. A TESz. szerint a szóvégi -k képzőnek látszik.
A tajték szó szinonimái egyfelől a taj, tajdok. A taj tő véleményem szerint alkalmasint
a tol tőnek lehet egy elhasadt allomorfja. Az l : j szinkrón hangváltakozáson, ill.
– diakrón szempontból – az l > (l’ > ) j hangváltozáson alapul a tol és a toj- (vö. tojás)
összekapcsolása. Ez utóbbi allomorf egy másik változata lehet a taj, amely a talyiga :
taliga, toliga, talyicska : talicska ‘eredetileg kézzel tolt szállítóeszköz’ szavainkban
fedezhető fel.3 Ehhez a taj tőhöz járulhatott az ősi -(a)t/-(e)t műveltető képző, és ehhez
kapcsolódhatott a cselekvés eredményét jelölő -ék deverbális nomen képző: talj- + -(a)t
+ -ék > taljték > tajték. Ezt az elemzést látszik megerősíteni a 2. pontban már említett
duzma ‘gőgből vagy haragból eredő felfúvódás’ szó többi jelentése. A duzma második
jelentése ugyanis ‘tajték, hab’ – amely a víz tajtékzása során keletkezik, harmadik
jelentése pedig ‘gőzön párolt étel; felfújt.’ A jelentéstani kapcsolat ismét a tövek alaki
összetartozását látszik igazolni.
4.2. A túr igével kapcsolatban felvetődik a túr főnévvel való rokonításának kérdése.
A mára már elavult, inkább csak a „Közös lónak túros a háta” közmondásunkban
114 Németh Renáta
élő túr főnév mai jelentése ‘emberen lovaglástól, állaton hám, iga, nyereg dörzsölésétől
keletkezett seb.’ A túr főnév etimológiai szótáraink szerint szlovén eredetű, a tvorъ
‘kelés’ szó átvétele. Meglehet azonban, hogy ismét arról van szó, hogy az eredeti névadó
jegy elhomályosulása miatt nem látjuk a túr igével való etimológiai kapcsolatot, és
így a finnugor eredetet. És persze azt is számításba kell venni, hogy amennyiben hangutánzó
tőről van szó, amely több nem uráli nyelvben is megtalálható, és az emberi
gondolkozás, metaforaalkotás mechanizmusai hasonlóak voltak, akkor a közös tőből a
szlávban is létrejöhetett egy olyan lexéma, jelen esetben a tvorъ ‘kelés’, ami a magyarban
vagy nem volt meg, vagy eddig nem tudtuk, hogy nyelvünkben is meglehetett,
ezért idegen nyelvben keressük a gyökerét. Ez utóbbi esetben pusztán konvergenciajelenségről
van szó. Az ÚMTSz. cédulaanyagában ugyanis a túr főnév jelentése: ‘a seb
kiállós, leszáradó teteje, var.’ Ebben az értelemben beszélnek a seb túr-járól.
4.3. Ha elfogadjuk, hogy a túr főnévként eredetileg a ‘kiálló, trapéz keresztmetszetű
var’-t jelentette, ez a lexéma is nomenverbumaink sorát látszik gyarapítani. Ezt a
feltevést támogatják olyan szavaink, mint a túr, túrás, turzás, turolás, torlás, amelyek
részben egymás szinionimáiként is használatosak, nomen actionis, ill. nomen acti jelentésükben
egyaránt. A közös jelentéselem mindkét esetben felfedhető. A cselekvés,
történés megnevezéseként maga a toló, túró mozgás ragadható meg. Ezt a gyakorító -l,
-z képző erősíti.4 A turzás például bányászati szakkifejezés, jelentése: ‘a hasznos ásványok,
ércek (fel)kutatása (próba)ásással.’5 Nomen acti értelemben a közös névadó jegy
az anyagra ható toló, túró mozgás eredményeképp létrejött térforma: kicsiben a vakondtúrás,
nagyban a jégtáblák egymásra torlódása révén kialakult trapéz- vagy háromszög
keresztmetszetű jégtorlasz: turolás, ill. tavakban, tengerekben a part közelében
a hullámzás (‘tajték’!) és az árapály hatására keletkező hosszú, keskeny, a parttal
párhuzamos sziget vagy víz alatti gátszerű kiemelkedés: turzás.
5. Összegzés
Dolgozatomban a tol ige rendkívül terebélyesnek tűnő szócsaládjába igyekeztem
alaktani és szemantikai érvekkel megtámogatva további elemeket bekapcsolni.
Módszertani szempontból fontosnak tartom megemlíteni, hogy az etimológiai vizsgálatokban
fokozott szükségét érzem a nyelvjárási anyag alapos tanulmányozásának.
Nem tértem ki az afféle „titokzatos” etimológiájú kifejezések magyarázatára, mint
amilyen a dúr tő kapcsán előkerülő dérrel-dúrral. Ezeket nyelvészeink hajlamosak a
játszi szóképzés címkével illetni, ahelyett hogy esetleg feltételeznék, hogy a kifejezés
megalkotói „értelmes”, azaz jelentéses kapcsolatot láttak a két szó között, hiszen az
ikerítés különféle válfajai a hangrendi párhuzam nyelvünkbéli működését igazolják. A
nyelvjárási dercedurcáskodik ‘makacskodik’ (SzegSz.), der-dúr (sőt dir-dúr) ‘zsémbeskedő,
zsörtölődő’, dérendóc ‘durcáskodó’ lexémák például elvezetnek a derce és a
der- > dér tőhöz, ez pedig a fonológiai oppozíciók mentén és a szemantikai összefüggés
alapján visszakapcsol bennünket a dur- tőhöz (vö. durcás ‘makacs’), ráadásul a
derce ‘a kenyér kidudorodó, ropogósra sült része, gyürkéje’ jelentésben is használatos
(vö. durca ‘ua.’).
A kutatásaim nyomán szemem előtt kirajzolódó kép bizonyos tekintetben –
mondhatni – ijesztő, ugyanakkor csodálatos is, úgyhogy pontosabb lenne „szent borzadályról”
beszélni. Az etimológiákon való elmélkedés – még ha néhány összefüggés
nem is állja meg a helyét, vagy legalábbis egyelőre nem támogatható meg a mai tudományos
kritériumoknak megfelelően (s tán soha nem is lesz az) – az élő nyelvet tárja
elénk. Megkockáztatom: magának az Életnek a princípiumát engedi közelebbről megismerni,
azt, ahogy az Egy szaporodni kezd, és önmagát, saját anyagát sokszorozza
meg, létrehozva így a különbözőséget. Az új egységek mélyén azonban mindig az eredeti
Egy bújik meg. Csak fel kell fedezni.
A *T3R3 : T3L3 TÖVEK ETIMOLÓGIAI ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL
NÉMETH RENÁTA
