Erről a heroikus férfi 1500 méterről:

 

Jakob Ingebrigtsen ezt mondhatta magában: Figyeljetek! Előre állok erődemonstrációképpen, úgy, mint egy falkavezér. Én tudok komoly időt futni, ha bírjátok az iramot, akkor loholtok velem, aztán meglátjuk, hogy mire lesztek képesek. Ha le tudtok engem nyomni, akkor felteszem a kezemet, és azt mondom: Ennyi volt bennem. Állva haltam meg a pályán. 

Igen, ez lehetett a taktikája, de erre a taktikára most ráfázott, mert volt még valakinek egyel feljebb. Josh Kerrbe volt tartalék, nem ijedt meg, hogy lecsapjon a fő esélyesre, és valami űrsprintel falta fel az utolsó 100 méteren a norvégot.

 

Nyilván, így a verseny után nézve, egyszerűen badarság, fölösleges volt Jakobnak vezetnie elől. Elég lett volna a mezőny közepén csak figyelnie, várakoznia, majd a végén arra a 25 másodperc alatti kétszázára bíznia a dolgot.  

Viszont nekünk nézőknek ez így volt őrületes viadal!