"Buridán szamara bezzeg nem tudott dönteni. :DDDD"
Mert ő csak egy gondolatkísérletbeli szamár volt. :-)
Mókás, mert én is Buridán szamaráról akartam még egy hozzászólást írni a "döntés" folyamata elemzésével, de aztán töröltem.
Buridán a gondolatkísérletet azért fogalmazta meg, hogy rámutasson: a döntések meghozatalához kevés a világból kapott infó és az elme aktuális állapota, kell oda még valami plusz actor, máskülönben az elme a döntésképtelenségbe merevedik.
Amiről Buridán nem tudott, az a kvantumfizika és a nemlineáris dinamika. Mindkettő azt eredményezi, hogy a világ dolgaiban van egy kis "lötyögés", és az aktuális állapot nem végtelen tizedesjegyig határozza meg a jövőbeli állapotot, hanem a jövőbeli állapotok egy szűkebb vagy tágabb lehetséges halmazát határozza csak meg a jelen állapot. Ezt a bizonytalanságot hívjuk mi "véletlennek".
Egy reális szamár ilyen valóságban él, és az elméjében működik a véletlen, meg működik egy "megerősítési torzításnak" hívott kognitív folyamat. Tehát egy reális szamár nem merevedik le a két pontosan egyforma lehetőség közötti döntésképtelenségbe, mert az elméjében történő véletlen folyamatok vagy az egyik vagy a másik lehetőség felé lökik a rendszert véletlenül, és ha már eltérés alakult ki a két lehetőség között, akkor a megerősítési torzítás erre pluszban ráturbóz, hogy ne gondolja meg magát az elme menet közben, ha egyszer döntésre jutott.
Egy reális szamár választani fog a kettő egyforma szénacsomó közül. Mert Buridánnak igaza volt: valóban van itt egy plusz actor, maga a véletlen, ami a világunk egyik meghatározó alapeleme*.
(*Filozófiailag nézve, a véletlen tesz arról, hogy a világunk egyetlen része se merevedjen bele valami örökké fennálló statikus állapotba, hanem újabbnál-újabb helyzetek alakulhassanak ki, és még olyan sohanemvolt újdonságok is létrejöhessenek, mint mondjuk az emberi elme.)