egy héttel azután, h anyámnak sms-ben megírtam, életem legboldogabb napját töltöttem el, anyám meghalt ... 

 

totális áttétek (metasztázis?) mindenütt ... még előző nap, mikor bent voltam nála, és agonizált, belibbent az intenzívre egy főfő atyaisten bunkó geczy, mert a vállán (anyámén) volt egy csecsemőfej nagyságú dudor. előzőleg, mikor még határozottan az élők közé lehetett sorolni, sokat vizsgálták ortopédián, reumatológián, traumatológián ... sehol nem találtak magyarázatot a dudorra. 

 

az intenzíven anyukám nagyon rondán agonizált. a vegyes nemű kórteremben nyitott elválasztó függönyökkel egy lepedővel félig letakarva meztelenül egy szál pelenkában feküdt, és rángatózott. fél szeme ki volt fordulva, sztem nem látott kb semmit ... fájdalmai talán nem voltak, mert ment belé folyamatosan valami cucc, oxigén ... naszóval így rángatózott öntudatlanul kilógó mellekkel, miközben, mivel elromlott a légkondi, vagy a szellőző rendszer, hideg levegő ömlött rá a plafonról ... 

 

én akkor értem oda az ágyához, ráhúzni nem volt időm a lecsúszott lepedőt, ekkor úszott be a kétméteres, kétszáz kilós valamilyen csontkovács Atyaisten fehér köpenye lebegett utána ... engem nem köszöntve, az öntudatlan, és rángatózó, kifordult szemű, szétterülő csöcsű anyámhoz fordult mosolyogva, kezitcsókolommarika ... hogy vagyunk, hogy vagyunk? most meg fogom vizsgálni a vállát ... anyám nem válaszolt, mert már nem volt itt, úton volt ... szóltam neki, h hagyja békén, csak menni akar ... mire az Atyaisten kétkézzel hátulról megfogta atyáskodva a vállam jó magasról, és kezdett kifelé toloncolni a kórteremből, hogy ejnyeejnye, nekem nem kell itt lenni ... úgy kellett kiabálnom az intenzíves nővérnek, h jöjjön segíteni, aki szép határozottan elküldte az Atyaistent a picsába .. 

 

hajnalban hívtak, h meghalt ... 

 

fogalmam nem volt arról, mit kell csinálni, bementem a kórházba intézni az ügyeket ... kiderült, h engedélyt kell kérni, h nem kell boncolni ... elmentem engedélyért... vittem a patológusnak ... pecsét, aláírás, minden megvolt ... 

mire a patológus egész kis hisztit levágott, h de anyámnak mennyiféle, és milyen érdekes bajai voltak, neki ezt muszáj lenne tudnia, megnézni, és ígéretett tett, hogy a koponyájához nem nyúl ... csak egy kicsit .. naAA ... lécccilécci lécci léccicciiííí ... majdhogynem toporzékolt, még könnyezett is, meg szipogott is a bánattól, h lehetséges, h ezt az ESETET most nem kapja meg ... hat órával előbb tuttam meg, h meghalt anyukám ... és ez a nő ott előttem összeomlott, h nyiszálhasson ... én sokkos állapotban voltam, és belementem ... nem volt velem senki ... 

áttéteseket nem használnak donornak ... a májfunkcióim több mint szarok, a lábam műtött, a szemem vaksi ... 

 

jahh, és a dudor a vállon ... rák volt ... két évig vizsgálta kb ötféle doki ... jó, OK, úgysem lehetett volna mit tenni... deazért ... nahh ... 

 

sztem szürreális az egész ...