Én külön gyöknek tartom a lábat, és a TAP dolgot.  A TAP  lényege a fizikai érintkezés, azaz TAPadás.  A polip esetén csápok vannak, ezek másképp TAPogatók,  TAPINT vele, ezáltal TAPasztalatokat szerez.  És itt voltaképpen mindegy is, hogy a polip végtagjait most lábnak vagy épp karnak tekintjük,  a lényeg hogy TAPogat vele. 

Ugye a TAPintás szó hallatán általában a kézzel való érintkezés jut eszünkbe.  Pedig a lábunk is tud ilyet, ezt nevezik TAP-OSÁS néven.   A gyöknek mindegy hogy ki mivel TAPogat, ő csak ezt a TAPadást fejezi ki.  TAPsolni kézzel szoktunk,  TAPosni meg lábbal.  

A LÁB nálam gyanúsan lovas szó, talán a lovon született meg.  A LÓBA/LÓ-BÁL szó közvetlenül rokon vele.     Ugye leginkább a LÁB az amit LÓBálhattunk kezdetben, LÓgatjuk is, és lehet hogy a LÓ ihlette a szót.  Ez is egy ötlet, nálam összefüggőnek látszó szókapcsolatoknak tűnnek ezek.

Ami az ősnyelv fogalmát illeti,  hát ha csak amolyan bemelegítésnek Babilónia régi földrajzi neveit olvasgatja bárki, máris "különös" dolgokat tapasztalhat.  Amikor a Tigris folyóról épp áthalad a Zab folyók valamelyikére mondjuk.  Vagy maga BÁBEL is a környék legnagyobb BELterületű városa volt.  A BÉL is benne van, ha nem is "bélvényezett" senki,  de BÁLványozni azért bálványozhattak. 

De a mai Magyarországon is több földrajzi névben ott, elég csak a Bükk nyugati oldalán lévő BÉL-KŐ hegyre gondolnunk.  És odaát Bábeltől kirándulva eljuthattunk KIS településre, aztán a tágabb környéken barangolva érinthettük  ISTER,  UR,  NIPPUR településeket is.  Ez utóbbi NAPÚR, vagy NAPŐR,  a valamikori Japán is volt anno NIPPON, abban is a nap található, hiszen ma is a felkelő nap országának szokás megnevezni. A NIP az NAP.  Akkor tovább kirándulva eljuthattunk ÍSZIN,  DÉR,  KÚTA, és  BORSZIPPA városokba is, vajon milyen nyelven is beszélünk most itt a települések kapcsán,  ez a költői kérdés bizony az érdekes...