a lényeg az, h nem csak egy van.

 

a fehérlófiáról én nem is tudtam, de akkor lehetne felvetni, h ha egyáltalán ki lehetne mutatni hasonlót másnál, mert olyan nincs h véletlenül ugyanaz az alapmonda.

 

átfutottam a szürke héja című kirgiz népmesegyűjteményt, és abban vannak olyanok h

 

- lóáldozat

- girhes ló, amelyik táltos

- szabadjára engedett elfogott állat ("Engedj szabadon engem...s hálából bőségesen megjutalmazlak érte")

- csodaszámok. kilenc fiú, "háromszor megforgatván vesd ki a pányvát"

- próbatétel. (hozd el azt, készítsd el azt...)

- boldog befejezés ("A fiú pedig apjával anyjával s feleségeivel együtt ama naptól fogva eme napig örömbenboldogságban töltötte életét.")

 

ezek nomád népi mondai elemek, ilyet nem nagyon fogsz találni a szláv vagy német népmesékben

 

ezt ugye ismered ha ismered a magyar népmeséket:

 

...öregembernek volt három fia s egy jókora almafája. Az öreg minden esztendőben annak a gyümölcsét ette, s így megfiatalodott. Ám az egyik évben, mielőtt még az alma megérett volna, jött valaki, s észrevétlenül megette. A következő évben az öregember legnagyobbik fia kiült őrizni, éjfélkor azonban elaludt, s hagyta megenni az almát. Ezután a középső fiú őrködött, de őt is elnyomta az álom. Harmadévre rá legkisebbik fiával vigyáztatta a fát az öreg, s az hogy el ne aludjon, a kúraj-on játszogatott. Egyszer csak jött egy aranymadár, s a fára leszállván enni kezdte az almát. A fiú csöndben odalopózott és szárnyon ragadta...