Na akkor mély levegő.
Ami így először eszembe jutott az eddigiek olvastán: a Quimby és a HS7 nekem sokkal jobban bejött, amíg angolul nyomták. A Quimbyvel szvsz egyértelműen az volt a gond, hogy Kiss Tibiék túl sokat lógtak együtt Lovasival, aztán elszállt a zenéjükből a Waits meg a Cave és lett helyette kicsit vizes, kicsit semmitmondó magyar szöveg. Adalék: az első kazettájukat, amit debüthöz képest annak idején (1993-4?) ritka igényesen kicsinosítva adtak ki, ma már "nem vállalják" és demónak titulálják... Gáz. Azon furcsa esetek egyike, amikor a magyar szag utólag lopódzik bele a magyar zenekar termésébe, és nem használ neki.
xpt: igazad van, de azért szerintem nem feltétlenül a majmolás a legszembetűnőbb abban, ha valaki "angol-ízűt" zenél. Lehet az akár jó is. Az anyagi háttér viszont telitalálat, talán az magyarázza legjobban, hogy miért olyan k_ nehéz feltörni. Amíg hobbiból zenél az ember, és rámegy 800k-1M Ft egy szerzői kiadásra, addig szponzor nélkül nem tudsz semmit csinálni. A kiadókkal kapcsolatban meg szeretnék olyan optimista lenni, mint norts - nem feltétlenül fogja az utolsó kiadó azt mondani, hogy OK, kiadjuk.
Na mindegy, megint csak fosom a szót