Érzéketlen fosztogató

– Ó, a segélyes sere kéj! –

 szól a sekélyes seregély.

 

A múzeum természettudományi részlegének száraz levegőjében a szokásosnál is hamarabb megszomjazik a biológus

 – Nézzétek, gyerekek: kanári, sertés, őn!

    „Csak ne jönne a szaktanári ser későn!”

 

Egy szürreális Kellér-jelenet újragondolásáról ötletelget az amerikai producer, de figyelmeztetik, hogy a szerző török jogásza érzékeny

– Mi van akkor, ha Rezső Seress papaya?

– Kiakadhat a Dezső peres pasája.

 

Sivár ványolás

Rá se’ néz délben a paszulyra gondolás.

  Hasztalan szélben a pad-újragondolás.

 

Egészen biztos, hogy a nő kiveszi részét a lakberendezésből

  Nem múlik a polc Erán;

lesz majd rajta porcelán.

 

Rosszul indult Othello napja

  Rikácsolt a kormorán,

ezért kelt a mór korán.

 

Cage a nejétől értesül, hogy a pajtában elszállásolt vendégük holmija szárad a malacaiknak szánt kukoricaőrlemény-kupac tetején

– Mér vannak a darán zoknik?!

– Kimosott a zarándok, Nick.

 

Két zöldborsólevélke beszélget

– Mér van rajtad kalucsni?

– Mer elkezdtem kacsulni.

 

Az iszákos Paj meg az őt hazakísérő költő nótáznak az úton

– Van ott kabóca, pocsolya, kamásli! –

   dalolt a józan Po Csü-ji s a mák Li.

 

Limerikecske a laktanyafogságban senyvedő huszár kilátástalanságáról, és egyetlen vigaszáról, a mellékesen piaci árusként dolgozó diagramszerkesztőről, aki időnként visz neki egy kosárnyi csirkeaprólékot a kastélyból

 

Hogy tenne égivé kaszárnya?

Lám itt az éj-öv észak árnya.

A jó kofa korpás,

de jópofa korfás,

s van nála dégi véka szárnya.