Jakab levele  2. fejezet:

 

 Tett nélkül a hit nem élő. 

 

Jakab két különböző típusú hitet állít párhuzamba: az igaz hitet, amely üdvözít és a hamis hitet, amely halott.

De a Jakab 2-ben azt látjuk, hogy a hit üres megvallása (amely nem eredményez Krisztusnak engedelmeskedő életet) valójában halott hit, amely nem biztosít üdvösséget.

Ez a tanítás, amelyet néha döntésen alapuló újjászületésnek hívnak, nagyon veszélyes és félrevezető. Az az elgondolás, miszerint a hit megvallása üdvözít valakit, annak ellenére, hogy utána (is) ördög módjára él, egy új hívő kategóriát hoz létre, a „testi keresztyénekét". Ez számos istentelen életformára adhat felhatalmazást: lehet, hogy valaki egy meg nem tért házasságtörő, hazug  de „hívő", csak éppen testben él.

A cselekedetek nélküli hit halott hit, mivel a cselekedetek hiánya egy meg nem változott életről vagy lelkileg halott szívről tanúskodik.

Számos igevers állítja, hogy az igazi üdvözítő hit egy megváltozott életet eredményez, és a hitünket a tetteink támasztják alá.

Jakab nem azt mondja, hogy a tetteink tesznek igazzá Isten előtt, hanem hogy a valódi, üdvözítő hit a jó cselekedetekben nyilvánul meg.

Az, ahogy élünk, felfedi, hogy miben hiszünk, és hogy a hitünk valódi-e.

Jakab azt mondta: 26  Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül. (Jakab 2:26).