Anyóca, én a helyedben önző lennék. De nem az unokabátyámhoz és nem a lányom lakásába költöznék, hanem maradnék ott, ahova berendeztem az életemet...

 

Ne haragudj, hogy ezt mondom, mert tudom, hogy szereted a gyerekeidet és mindent megtennél értük, de szerintem meg egy 70+ éves embernek ne legyen már a felelőssége, hogy hogy élenek a felnőtt gyerekei. Mennyit éltél szabadon az életedben? Először anyádéknak gürcöltél, aztán a kisgyerekeidnek, majd a felnőtt gyerekeidnek, és ez az egész nem ereszt téged, úgy látom. Önzés ide vagy oda, nem a te dolgod. A fiadék is eladhatják a házat, az én egyik rokonomnak (anyukám unokatesója) is SM-je van, ők se a szülőket pumpolták, hanem összébbhúzódtak, eladták álmaik házát és egy lakótelepi lakásban élnek, a gyerekeik meg külföldön dolgoznak. A te fiadék is jobban járnak, hogy ha most kezdik el leépíteni, amit nem tudnak finanszírozni, amíg tudsz nekik ebben segíteni, de nem azzal, hogy a saját kényelmedet feladod. (És nem úgy, hogy nem hozzájuk költözhetsz, hanem oldd meg a másik gyerekeddel vagy ahogy akarod. Nem látom, hogy milyen velük a kapcsolatod, szerinted biztos csodálatos, de én úgy érzem, téged a lányod szeret jobban, aki beengedne a lakásába csont nélkül vagy magához venne.)

 

Kismillió ilyen sztori van, hogy a szülő feladja a kényelmes lakását, hogy majd a fiatalokkal lakik, aztán ahogy kezdődnek a nyavalyái, máris bebasszák őket otthonba. Ha a lányod lennék, nem engedném, hogy a tesóm kedvéért ezt csináld magaddal. Ahogy azt sem engedtem, hogy anyám lakására vegyenek fel jelzálogot öcsémék. A legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat a gyerekének az a szülő saját függetlensége elsősorban, minden más mellékes. Ha azért adnád el a lakásod, hogy egy normális idősek otthonába menj, és odaadnád az árát a gyerekeidnek (természetesen igazságosan megfelezve), azt rendben levőnek látnám, hiszen gondoskodsz magadról, hogy ne jelents terhet a gyerekeidnek. De így nem látom racionális húzásnak, és kedvellek annyira, hogy ezt megírjam, még akkor is, ha megsértődsz rám.

 

Elmondom, hogy ha mégis meg akarod lépni, milyen opcióid vannak:

-- Beköltözöl az unokabátyádhoz, a nő tuti nem lesz öngyilkos, de lehet, hogy ápolásra szorul valamelyikőtök és majd borul az eltervezett maradék pár év, úgy jársz, mint Boszorka, és ápolhatod az unokabátyád vagy ő téged. Azon túl lakva ismerszik meg az ember, szerintem az unokabátyád is veled akarja kituratni a megunt nőjét. Egy ápolónő nem merne így viselkedni, hogyha a nem kamatyoltak volna, eleve ott se lakna már az ápoltja halála után... Van ott valami sundánbundám, amiről te nem tudsz, hidd el nekem. (-50 pont)

-- Beköltözöl a lányodhoz és a lépcsőzést megszokod, sőt, meg is szereted, mert kondiban fog tartani. A nagybevásárlásokat online rendeléssel szervezed, a kenyéret meg macskakaját fel tudod vinni. És a fejed felett lebeg, hogy miután felújítottad a lakást, eladják, és mehetsz macskástól Spanyolországba. Kezdd el intézni nekik az útleveleiket, biztos, ami biztos. (-20 pont)

-- Elébe mész annak, ami rád vár, és keresel egy idősek otthonát, ahol cicával is lehet bennlakni. (Vagy Micikét és Sacikát beadod Vitó macskabölcsijébe, ahol aranyéletük lesz és eljársz hozzájuk látogatóba cicákat simogatni.) Elveszted valamelyest az önállóságod, meg nyilván a lakásod árának jó részét se látod viszont soha, de nyugodt lehetsz, hogy gondos ápolást fogsz kapni, amikor szükséged lesz rá. (-10 pont)

-- Kibérelsz egy olyan lakást vagy házat, ami nem jár semmi teherrel és lemondással, csak örömmel. Ott, ahol jól érzed magad, legyen ez Tatabánya, a szülőfalud vagy Pest. Gondolom, hogy kellemes kis nyugdíjad van, bérelj ki egy olyan lakást, ahol vagy van lift vagy fel tudsz menni. (-5 pont)

-- Kiszállsz ebből az őrületből, amibe beleugrottál, és éled szépen úgy az életed tovább, ahogy eltervezted. (0 pont)

 

Szerintem a saját kényelmed szempontjából az utolsó kettő a legoptimálisabb, az első három pont az, aminek látszik: kényszermegoldás és a kellemetlen döntések meghozatalának elodázása annak reményében, hogy minden okés lesz; amit józan ésszel nem vállal senki.