Pont ez az, hogy elmúlt szerencsére. Viszont akkor kb. olyan voltam, mint egy Orr, messziről kiszagoltam mindent és amiket amúgy se szeretek, azokat pláne. :) Mostanra megjavult, pl. a kaprot kajában ugyan nem annyira szeretem, de az illata kellemes az orosz boltban. Tegnap szanaszéjjel vásároltuk magunkat.

Ahogy korosodik az ember, olyan jó kis emlékbetörések tudnak lenni egy-egy dologtól. Pl. ettem az oroszboltból való görögdinnyét, mintha golyószóróval szedték volna, olyan magos volt. De esküszöm neked, hogy gyerekkorom óta nem ettem ilyen jót. A magnélküliség rontott a dinnye ízén, és hát értelme sincs, mindig is megettük a magját, a nagyapám volt a családban az egyetlen fura alak, hogy a kés hegyével kipiszkálta. :) De az almamagot is megettük, azt a mai napig szeretem, a legvacakabb almának is isteni a magja.

Szóval ettem a dinnyét ebédre (vajas kenyérrel), és egy pillanatra újra tízéves voltam a nagymamám konyhájában. :') Jó érzés volt.