Bagó Bertalan rendezésében ugyanis azt látjuk, hogy akit beszerveznek, attól mindent, de tényleg mindent elvesznek. Gáspár Sándor, amikor a beszervező tisztet játssza, olyan mértékig szenvtelen, és cinikus, mindenkin és mindenen átgázolni kész gazember, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy létezhet-e ilyen figura. Itt már nem nagy kaliberű drámai gazembert látunk, hanem kisstílű, szerencsétlen bűnözőt. Egy nyomorult embert, aki másokat is nyomorulttá tehet egy diktatúrában. A darab színről színre mutatja, hogyan szüntetik meg egy ember tartását, hogyan teszik tönkre a lelkét. Olyan mértékig megtörik, ami szinte fizikai fájdalmat okoz a nézőnek is. Lábodi Ádám mindezt úgy képes eljátszani, hogy egyrészt érzékelteti, hogy minden erejével benne él az egyre torzabb és hazugabb világban, másrészt azt is látjuk, hogy egyre jobban szorong. A darab végén már-már emberfölötti küzdelemre van szüksége, hogy ne essen szét a személyisége.

https://index.hu/kultur/2023/07/30/beremenyi-geza-apacsok-bago-bertalan-szinikritika-veszprem/