Ezt az elvet konstruktivizmusnak nevezik: mindenki fejében más film fut; jobb, ha ezt szem elött tartja az ember, mielött vitába bocsátkozik valakivel.

Gondolom a föltett fotókkal rám gondoltál; úgy látom, más nem tett föl. Na ez is a konstruktivizmus kiváló példája. Nem nagyon szeretek föltenni fotót, úgysem úgy látszik rajta semmi, ahogy a valóságban van. (Meg szörnyü macera is, meg nem is vagyok nagyon tehetséges fotográfus).
De etekintetben tényleg megnyugtathatlak:  két sor távolsága min. 100-120 cm; kényelmesen elférk közte a fünyíróval együtt. Minden második sort kivágni nem lehet, mert összesen 2 sor van; kelet-nyugati fekvésüek, így nem árnyékol semmi semmit. A hajtások nem a földröl indulnak, hanem az elsö drót magasságában, amihez a karok kötve vannak. Persze nem csodálom, hogy így látod, ha rendes "emberszem" magasságából van fényképezve elég közelröl, akkor persze így látszik. A sorok maguk egészen vékonyak, tulajdonképpen egyetlen levélréteg az egész.

Nem látom, hogy csepegtetö csöröl lett volna eddig szó, úgyhogy gondolom, az enyémekröl van szó. Az öntözés tudomány, aminek nem vagyok a mestere, (édesanyám, akire a kert marad, ha hazamegyek, meg még úgy se). Tápanyagpótlást eddig trágya beásásával intéztem, nem az öntözéssel. Levéltrágyázni nem szoktam. Minthogy a többi növényt úgyis öntözni kell, az az egy sor csö nem sok különbséget tesz.