szerintem a folytatasokban joval melyebb a filozofiai kidolgozottsag, jellemzoen keves tortenes (az esemenyek jobbara hirkent jelennek meg), sok beszelgetes utan a vegen indulnak be a cselekmenyek. az elso resz viszont a tobbihez kepest joval mozgalmasabb, mondhatni latvanyos volt, de ugyanugy alaposan kidolgozva.
Amikor a Dune messiasat olvastam erosen fanyalogtam a stilusvaltas miatt, nehezen jutottam a vegere, mert csak valoszinuleg csak felszinesen fogadtam be a beszelgetesek ertelmet (ezt a reszt es a kovetkezot csak 1x sikerult elolvasni, kellett nekem kolcsonadni...), de kesobb mar ugy olvastam, ahogy mas is irta nemreg, hogy nem hagytam elsiklani a mondatokat. ha valami ertelmetlennek tunt, addig kuzdottem vele es esetleg lapoztam vissza, mig valamit ki nem hamoztam belole. ezek utan erzem ugy, hogy a kozvelekedes ellenere nagyon tetszenek a folytatasok, melyben a Dune Istencsaszara egy etalonnak szamit nalam.

Ami a forditast illeti, nagyobb problemakra nem emlekszem, inkabb korrekturazasi szinten volt NAGYON gyatra. hogy valaki ilyen hibasan gepeljen be egy szoveget, az szinte nonszensz.