Kempingsztorik közül az egyik legaranyosabb a Paula - Beűű.  A velencei állomás melletti kempingben történt, az egy hosszú, keskeny terület volt a sínek mentén.

 

A társaság megérkezve szépen elhelyezkedett a sátraival baráti elrendezkedésben, de azután odatolta a pofáját valami külföldi a szájukba a sátrával.

 

Szólni nem akartak neki mert milyen alapon kergetnék el, a  "mé nem tossza meg a harapós lovat ez a tetű"  beszélgetést meg nem értette.

 

Olyan éjfél körül azután szépen leültek a vendég két oldalán úgy tíz-tíz méterre és az egyik oldal rákezdte:  Paulaaaaaaa!  A másikok:   Beűűűűűű!

 

Kis szünet után röviden, keményen:  Paula!   Beü!  Aztán megint  Paulaaaaaaa!   Beűűűűűűű!    Paula!  Beü.

 

Kis idő múltán a külföldiek felszedték a sátrukat és elköltöztek egy távoli helyre a kerítés mellé.   :))))