"Az interferométer hogyan nem mutat ki sehol, semmilyen irányban eltérést?"

 

Nagyon jó a kérdés. Lássuk, mi volt a valóság!

 

Az MM kísérletnél 30 km/s sebességet vártak a Föld és az éter közötti sebességre. Azt gondolták, hogy mivel 30 km/s-al kering a Föld a Nap körül, akkor iránytól függően 0 és 60 km/s közé kell esni a mért értéknek, mert nem tudták, hogy a világéternek van-e saját sebessége. 

És mi lett a mérés eredménye? A mért érték 1 km/s alatt volt.

Ez nagyon különbözött a várttól. De mivel a fiatal Einstein szerint éter nem létezik, ezért nem is lehet semekkora sebességkülönbség a Föld és az éter között. Így mérési hibának tulajdonították az 1 km/s értéket, és azt hazudták, hogy a mérés 0 értéket adott. 

 

A valóság viszont az (amit később Einstein is elismert), hogy mégiscsak létezik fényközeg. Így ír: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."

Ha viszont van fényközeg, akkor miből származott az 1 km/s alatti sebesség?

A haladó mozgásból nem származhatott, mert a haladó mozgás során a fényközeg követi a Földet. (a Földhöz közeli része.)

Itt jön be a Föld forgása. A különbség a forgásból származott, mert a fényközeg nem követi a Föld forgását. Ezt egyértelműen bebizonyította egy későbbi kísérlet, a Michelson-Gale kísérlet. 

Tehát az 1 km/s alatti érték a Föld forgásából származott. 

És ennek pontosan így is kell lennie, mert a Föld kerületi sebessége az egyenlítőn 0,5 km/s. Más helyeken még kevesebb. 

 

Vagyis az MM kísérlet egyáltalán nem azt bizonyította, hogy nincs fényközeg. Azt meg végképpen nem, hogy a fény minden rendszerben ugyanannyi lenne.

Azt bizonyította, hogy a fényközeg együtt halad a Földdel (a Föld közelében). A MG kísérlet pedig azt, hogy a fényközeg nem forog együtt a Földdel. 

 

Ezek a mérései eredmények tökéletesen beleillenek az új fizikába. Innen lehet elindulni, ha a relativista áltudomány helyett egy értelemes fizikát akarunk felépíteni.

És ez már el is készült.