"egyenes vonalvezetesu sinen halad az L hosszusagu vonat. a vonat felezopontja B. a sin mellett van A pont es A ponttol egyenlo tavolsagban, szinten a sin mellett ket, egymas fele forditott fenyforras.

az A es B pontokban van egy egy szenzor, ami akkor jelez, ha a ket fenyforrasbol erkezo fenyt egy idoben erzekeli. (egyszeru 'and' kapu)

amikor a B pont az A melle er (amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb), akkor a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki . . . "

 

Hogyan tudsz két egyforma távoli pontból éppen egy időben fénysugarakat indítani?

Nyilván csak annyit tehetsz, hogy az A-ból egyszerre két EM hullámot küldesz parancsjelként a két fényforrás felé, s bízol abban, hogy az EM hullámok azonos sebességgel haladnak mindkét irányban.

Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.

 

De a B-ből mérve a fenti eljárás helytelen szinkronozást eredményez, hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban. Így aztán a B rendszerben mérve előbb indul a fényjel abból a fényforrásból, amelyik közeledik a B-hez, vagyis amelyik a vonat eleje felé esik, (hisz az szembe fut a feléje küldött szinkronjellel), mint ahogy elindul abból, ami a vonat vége felé esik. Tehát B rendszerből mérve nem indulnak egyszerre azok a fénysugarak, amelyek A rendszerből mérve egyszerre indulnak.

 

Mivel tehát az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával? Erre te láthatóan nem is gondoltál, mert eleve feltételezted, hogy az "egyszerre való indítás" az egy rendszerfüggetlenül megítélhető abszolút érvényű kikötés. Pedig a második kérdésedre adható válasz alapvetően függ ettől. Miközben te a kérdésedbe önkéntelenül belefogalmaztad a választ illető előfeltevésedet.

 

Míg nem tudod meghaladni ezt a gondolkodási hibát, addig ne nevezz engem "hívőnek", ne nevezd "dimi dumának" a felvilágosító magyarázatokat, és ne nevezd "egzaktnak" a saját átgondolatlan kérdésedet, amit ilyen nyilvánvalóan hibás módon fogalmaztál át egy eredetileg talán értelmes kérdésből.