Még anno (talán 2016-ban) fekvőrendőr kolléga igazított útba, hogy Visicinél hol kell befordulni. Noh azt meg is találtuk, de első utunkon mi is eltévedtünk erre a kis határra. Talán akkoriban meg is írtam a Rejtő könyvekbe illő tapasztalatunkat. Odaértünk a bosnyák bódéhoz, ahol a sorompó fel volt emelve (szemben a horvát oldalon a horvát sorompó le volt engedve és ott beszélgetett a rendőr egy helyivel) Mivel gyanús volt, hogy sehol senki, a bódé előtt az árnyékban leparkoltam és gyalog közelítettem meg a bosnyák bódét. Most jön a Rejtői fordulat. Délután fél kettő, 35 fokos tikkasztó meleg a levegő sem mozdul, csak a kabócák hangját hallani és a horkolást a bódéból. A bosnyák határőr jó nagy darab ember szemére lecsúszott sapkával és teljesen átizzadt ingben, nyitott szájjal horpasztott a bódéban. Esküszöm gondolkodtam, hogy lefényképezem, (Potrien őrmester jelent meg lelki szemeim előtt) de fostam, hogy felébred és még lelő haragjában. Visszabandukoltam a kocsihoz és próba cseresznye alapon óvatosan elhaladva a bosnyák bódé előtt átmentem a horvát rendőrhöz, aki udvariasan, de kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy ott nem mehetek át. Így visszafordultam és nagyon óvatosan elgurulva a bosnyák bódé előtt elbóklásztam Gabeláig. Akkor már megláttam a kis nyíil alakú "Granica" táblát a kereszteződésben.