"Az egymáshoz képesti mozgásból adódó észlelés változásból meghatározható, hogy a két rendszerbeli egyidejűség milyen irányban és mértékben "csúszik szét", ezért ezzel "visszakorrigálva" megállapítható az abszolút értelemben vett egyidejűség."

Pontosan így van. 

Ha Einstein vonatos gondolatkísérletét vesszük alapul, akkor a szétcsúszás annál nagyobb, minél nagyobb a vonat sebessége. Nulla sebességnél nincs szétcsúszás. Ahogyan nő a vonat sebessége, úgy növekszik a látszólagos időeltérés is. 

Amikor a vonat sebessége eléri az információ hordozó jel sebességét, a látszólagos időeltérés végtelen naggyá válik, mert az egyik irányból már el sem jut a jel a megfigyelőhöz. 

 

Tehát a vonat sebességéből, és az információ hordozó jel sebességéből könnyedén visszaszámolható a valódi egyidejűség. 

 

Érdekes, hogy Einstein példáiban mindig a fény az információ hordozó jel. De a jelenség hanggal is lejátszható, és akkor azonnal bukik az egész "idődilatációs" elmélet.