". . . az egyidejű eseményeket valaki egyidejűnek látja, más meg nem. Mert más a távolsága az eseményektől . . . "

Botorság azt képzelned, hogy a relativitáselmélet egyszerűen a különböző megfigyelők különböző távolságai miatti különböző jelkésésekre alapozná az egyidejűségek relativitását. Csak te nézed ennyire hülyének a világ összes fizikusát. Mert ezeket bizony figyelembe vesszük, hisz minden megfigyelő alapból visszakorrigálja velük a saját észleléseit. Mindegyikük a saját vonatkoztatási rendszerében érvényes késésekkel korrigál, de amikor ezeket a többi megfigyelő ellenőrzi a maga rendszeréből átszámolva, már elkerülhetetlenül más eredményre jutnak, noha mindegyikük jól csinálja. Nem lehet egyik eredményt se valóságosabbnak kikiáltani a többinél. Nincs olyan érv, ami valamelyik eredményt a többi fölé emelné, s így rá hivatkozva azt mondhatnánk, hogy az a "valódi, az abszolút".

Ne csodálkozz, ha a efféle szövegeid alapján nem vesznek téged komolyan, se mi, se azok, akik miatt nap mint nap elönt téged a sárga irigység. Akiknek munkáit világszerte olvassák, akiket tisztelnek a tudásukért, miközben tőled soha sehol egyetlen oldalnyi szöveget nem fogadtak még el közlésre. Ehelyett nap mint nap a könyveid ábrándjával gyógyítgatod a sebeidet.