Mit is kellene igazolni?
Azt az állításod, hogy az amik már 1917 áprilisában beléptek a háborúba.
Szállítottak hadianyagot már korábban is. Szállítottak. folytatták.
Az a tény, hogy az amik segítették a Szövetségeseket, különösen az angolokat, az még nem beszállás a fegyveres harcokba. (lásd a mai ukrán helyzetet). A fegyveres harcokba az amik a hadüzenet után (1917.04.06.) csak 1918. Júniusában léptek be, tehát több mint egy év telt el a hadüzenet óta.
Ha már ennyire álmodozol, akkor ha a németek olyan jók voltak..., a végső pillanat '18 ősze helyett nem '17 nyarán kellett volna villámgyorsan győzni…
Ez nem álmodozás, hanem tény, és nem azujjammból szoptam, hanem olyanok is állítják, akik ezzel a témával brehatóan foglalkoztak.
„A központi hatalmak helyzetét tovább súlyosbította, hogy az Egyesült államok 1917-ben az antant oldalán belépett a háborúba, így a németeknek a nyugati fronton ha eséllyel akarnak győzelmet kivívni, még azt azelőtt kell megtenniük, mielőtt még az amerikai csapatok megérkeznének a kontinensre. Minthogy Oroszország 1917 végére destabilizálódott és különbékét kért, a keleti fronton felszabadult német erőkkel a végső győzelem gondolata a központi hatalmak részéről egy reális, elérhető célnak tűnt, hiszen a központi hatalmak mind a Balkánon, mind a keleti fronton győzelmet arattak, az olaszok visszavonultak, nyugaton pedig 1914 óta először a német csapatok létszámfölénybe kerültek a nyugati fronton.”
http://midra.uni-miskolc.hu/document/29798/25679.pdf
Te és a hozzád hasonlók hiszed/hiszik magad sokkal-sokkal különbnek minden környezőnél. Ami a történelem eddigi tapasztalatai, "eredményei" alapján jelenleg nem jött be.
Egyáltalán nem hiszem magam különbnek, csak más tanulmányokat is olvastam, amelyek egy kissé árnyalják az I.Vh. eseményeit (pl. a Szövetségesek kimeríthetetlen tartalékairól, legyőzhetetlenségéről, stb.). Ezzel szemben a zaz igazság, hogy már a Szövetségesek is a végét járták az amik hatalmas mennyiségű hadianyag szállításai ellenére is, és ha az amik tevőlegesen nem lépnek be az oldalukon a harcokba, akkor elvesztették volna a háborút.
A csehek is, a szlovének is egész jól megvannak. A szlovákok is lehet hogy majd úgy lesznek, kiderül, a horvátoknak meg nagy szerencséjükre ott a - dalmát - tengerpart. Mi meg bús ország lettünk.
Na ja...
Volt egy olyan helyzet, ami talán minden 500 évben adódik, és ezt kihasználták még akkor is, ha ezzel hullarablók lettek. De a történelem és a szerencse forgandó, és az is elképzelhető, hogy a következő alkalommal nem nekik fog kedvezni a szerencse...
Mondták már neked, hogy a cseh katonaföldrajz és magyar katonaföldrajz elég komolyan eltér?
És ezzel most mit is akarsz mondani?
Mint ahogy - a másik ábránd - a magyar és a török katonaföldrajz is különbözött, jelentős részben ezért volt reális esélye Atatürknek, míg nekünk meg szinte semmi.
Na látod ez az a már szinte dogmaszerű propaganda, amit te is szajkózol.
Nekünk ugyanis ugyanúgy megvoltak az esélyeink a területeink megvédésére, mivel nekünk is voltak hegyeink, folyóink, tavaink, stb., mint Kemál hadseregének, ahova veszély esetén vissza lehet húzódni vagy meglepetésszerű támadásokat lehet indítani. Tehát az egy sunyi bolsevik propaganda, miszerint nem tudtuk volna megvédei az országunkat a betolakodó területrabló szomszédaink ellen. Persze ehhez egy olyan miniszter kellett volna, akinek helyén vanaz esze és a szíve, nem pedig egy Károlyi féle félkegyelmű és tehetségtelen ember, aki a hazatérő magyar hadsereget leszereltette a haza védelmére való mozgósítás helyett.
Amúgy meg az 599 hsz-emben reagáltam a Monarchia béketapgatózásaira és az okokat is felsoroltam. IV. Károly próbált titkos diplomáciai utakon különbéke-tárgyalásokat kezdeményezni, de ha jól tudom ezzel lebukott a németek előtt. Az meg hogy 1916-tól ezek folyamatosak lettek volna, finoman fogalmazva is túlzás, hiszen 1917-ben még jól álltak a Központi Hatalmak.
