Ha A-hoz és B-hez hozzáveszek még két eseményt, C-t és D-t, melyek A szerint egyidejűek, akkor a példákban a konkrét számokból és ábrákból mindenki számára jól látható, hogy az álló A és a mozgó B számára is egyidejű marad. Ami eltér, elcsúszik egymástól az az észlelésükben van (a szubjektívben, a látszólagosban).  A 472-es ábráján látható, hogy két szereplő esetén az egyidejűség és az egyidejűség észlelése párhuzamos, és mindig az is marad, mert távolságuk mindig mindkettejük számára azonos, nem a távolságuk azonos, mert az a mozgással változhat, hanem a távolságuk egymás számára azonos, azaz olyan messze van A B-től, mint B A-tól. Több szereplő esetén ez nyilván eltérhet, A és B más múltbeli C-t is észlelhet.

(majd innen folytatom...)

De ez belátható abból is, példák nélkül, hogy a téridő minden eseményéhez tartozik egy 4D-s egyidejűség észlelési gömb, vagy ha külön vesszük a teret és időt, akkor úgy is mondhatjuk, hogy minden pillanatban minden ponthoz tartozik egy 3D-s észlelési gömb. Függetlenül attól, hogy hová helyezzük az origót. Az állónak a téridő pontjának/eseményének ezt az észlelési gömbjét "veszi fel'. Egy mozgó pont 4D-s észlelési gömbje pedig a v sebességű mozgással módosul /Doppler effektus./