A BMW-st hagyni kell, nem ér annyit az egész, hogy Te felidegesítds magad rajta.

Ha a mögötted jövô mitugrász kiszáll és odajön reklamálni, akkor hangnemtôl függôen:

a:
"Ugyan már, hagyjuk ezt!"

b:
"Jobban tennéd, ha visszatakarodnál a tragacsodba, MOST!"

c:
Baltazár?

Én egyszer kiszálltam, és megvertem valakit, pedig amit az művelt az nem kispályás dolog volt, de azóta is NAGYON szégyenlem, és biztos vagyok benne, hogy soha többet nem fog elôfordulni velem. Ahhoz, hogy hasonlóképpen elragadtassam magam, ahhoz minimum emberhalál kell, bár lehet, hogy akkor is inkább erôt vennék magamon. (Nem tudom pl. hogy mit tennék annak az apának a helyében, aki 2 gyermekét veszítette el a héten egy Volvos jóvoltából. Én valószínűleg elveszíteném a józan ítélôképességemet, és gyilkolnék, bár már hosszú ideje kondícionálom magam a saját indulataim ellen.) Azt már tudom, hogy sem a kocsim, sem semmi egyéb nem olyan fontos, hogy nekiessek miatta valakinek. Mert nem ér annyit az illetô. DE A GYEREKEIM? Ha valaki megölné a gyerekeimet, akkor nem hiszem, hogy bármi is visszatarthatna attól, hogy elvegyem az életét. Legfeljebb pár golyó...

Mindenesetre NINCS olyan ember az utakon, akinek a kedvéért mégegyszer olyen mélyre süllyednék, hogy kiszálljak a kocsimból, és nyílt színen verekedjek. No way...