Úgy érzem, itt van némi keveredés és talán értelmezési eltérés is. Én az ember lisztharmattal szenbeni ellenállását nem tartanám rezisztenciának, hiszen genetikailag olyan nagy a távolság a szőlő és az ember között, hogy a fertőzés fel sem merül. Rezisztenciáról én inkább akkor beszélnék, ha egy, a fertőzéssel szemben potenciálisan fogékony taxonba tartozó egyed rendelkezik olyan génkészlettel, ami az adott kórokozó hatását teljesen, vagy részlegesen ki tudja iktatni. Ez az ellenállóképesség alapulhat anatómiai sajátságokon, vagy valamilyen ellenanyag termelésén. Ez utóbbinak lehet olyan esete szerintem, amikor a fertőzés megjelenése  kell stimulusként az ellenanyag termelésének megindításához. Nem tudom, hogy a szőlő esetében a betegségekkel szembeni ellenállás min alapul, de ha a felépítése korlátozza a fertőzést, akkor nem gyengülhet az ellenállás a vegyszeres védekezéssel. Ha ellenanyag termelésével korlátozza a szőlő az adott fertőzést, ott elképzelhető, hogy a vegyszeres védekezés hatására az ellenanyag termelés későbbre tolódik, de kétlem, hogy ennek jelentős hatása lenne a szőlő tényleges rezisztenciáját illetően. Szerintem a vitaindító elképzelésben egy kicsit az állati immunrendszer tulajdonságai keverednek a növények élettanával.