Én 2006-ban ismertem meg a férjemet, kollegák voltunk. Pár hét után valamiért (nincs rá magyarázat) átváltottunk magázódásba. Azóta 3x elvett feleségül, és van egy lányunk, meg felneveltük közösen a fiamat - de ez sem változtatott azon, hogy azóta is magázódunk. Ha néha véletlenül tegezzük egymást, elnézést kérünk. Ha bárki megkérdezi, azt szoktuk válaszolni "nem őriztünk együtt libát" :-) A gyerekeinkkel természetesen tegeződünk, ahogy mindenki mással is. A környezetünk megszokta, az idegenek és új ismerősök félve kérdezik meg, hogy ez meg mi. Nem tudnánk már átváltani, mert nem tudatosan csináljuk. A szeretet, közelség totálisan független attól, hogy tegeződünk vagy magázódunk.

(természetesen ha angol közegben vagyunk, ott ez nem probléma - és ha már angol, a fiam angol tanítási nyelvű gimibe járt, a különbség annyi, hogy a tanárokat nem a keresztnéven szólítják, hanem Mr/Ms és a keresztnév, a vezetéknév vagy a becenév. Pl. Mr T, Miss Kata, Mr Szabó mind működött.)