Mi a Gravitációs Optika?

A Gravitációs optika, vagy Gravitációs űroptika egy viszonylag új tudományág, amely a csillagászat és az optika határterületén helyezhető el.

Azokat az égi alakzatokat vizsgálja, amelyek gravitációs lencsehatás eredményeképpen, optikai úton keletkeznek az égbolton. A gravitációs lencsehatás ugyanis csodálatos alakú és változatos színű látszólagos égitesteket hoz létre az égbolton.

Ezek az optikai képződmények, habár nem valóságosak, mégis valóságos csillagok közreműködésével keletkeznek, és így sok-sok adattal szolgálhatnak azokról a valóságos égitestekről, amelyek létrehozzák őket. Legtöbb esetben a gravitációs lencsét létrehozó kis méretű mégis nagy tömegű égitestek (barna törpék, neutroncsillagok, fekete lyukak) sem távcsőben, sem a fényképező lemezen nem láthatók. Ezek ugyanis igen kicsi fényességűek, vagy egyáltalán nem is bocsátanak ki fénysugárzást. Létükről csupán gravitációs mezejük árulkodik, amely elhajlítja a közelükben elhaladó fénysugarakat. Ezt nevezik gravitációs lencsehatásnak. Azért nevezik lencsehatásnak, mert a gravitációs mező képes a fénysugarak egy pontba fókuszálni a távcsövekben használatos üveglencsékhez hasonlóan. A gravitációs lencsék hatására az égbolton létrejövő képek, elárulják a lencsét létrehozó égitestek tulajdonságait. Vagyis így közvetett úton még többet tudhatunk meg a sokszínű égbolt rejtett titkairól. Olyan égitesteket fedezhetünk így fel, amelyeket távcsővel lehetetlen lenne észrevenni. A csillagászatnak egy eddig ismeretlen területe tárul fel a Gravitációs optika révén.