Ön a sumért, a tokhárt és a hurro-urarti nyelveket említi, amelyek tudomásom szerint kihalt nyelvek. Ön nyilván a fennmaradt nyelvemlékek, alapján, kívánja megállapítani ezen nyelvek rokonságát a magyarral.

A ma élő egyik legjelentősebb finnugrista véleménye erről a témáról:

„Ha összevetjük a magyar és a sumér nyelv alapszókincsét, amely réteg a nyelvhasonlítás alapja, egyértelműen kiderül, hogy a két nyelv között semmiféle genetikai kapcsolat nincsen.”  - ( Pusztay János )

Kérdezem én – mint laikus – hogy akár ÖN, vagy akár Pusztay összeállította- é, azt a bizonyos „alapszókincs”-listát, amelyre a rokonítás közben hivatkozni méltóztatnak?

A két nyilatkozat egyikében sem találtam arra utalást, hogy a rokonítás alapját képező alapszókincslistát bármelyikőjük összeállította volna.

Márpedig, mind a nemzetközi, mind a magyar nyelvészet azt állítja, hogy a nyelvek nyelvcsaládokba sorolását, kizárólag az „alapszókincs” – elemzése alapján lehet megtenni.

Ha azonban, sem önnek… sem a „magyar finnugrisztikus todománynak” nincs egy konszenzusos alapokon, megállapított – a magyar nyelv alapszókincse – és a sumer nyelv alapszókincse - nyelvtőlistája… akkor hogyan képzelik el önök a vitának már csak a megindítását is, a magyar és a sumer ( vagy bármi más – finn…török…vintu… stb.) – nyelvekkel?