Tehát magyarul, h én is értsem: a sátány kívülről, felületesen nézvést jónak bizonyult, de első adandó alkalommal felszínre került az elgányolt természete, hogy a teremtője - tudtán kívül vagy sem - mégiscsak hibásnak hozta létre... És nem kijavította, ami egy minden6ónak két csettintés csupán, neeeeem... Gyagyás ovis módjára büntikézik, aztán csakazértis meghagyja olyan rossznak, amilyennek bizonyult, és hagyja, h mást is magával rántson a kárhozatba, vagy mibe, de azért egy jottányit sem nyúlna hozzá, hogy kijavítsa, és többi teremtményét megkímélje tőle, neeeem, az azért már derogál neki...

Csoda, hogy egyfajta méla undort és megvetést érzek egy efféle figura iránt?!

(Kissé nehezemre esik olvasni ezt a firkálmányszerű írást, nem lehetne esetleg az index alap betűtípusát használnod? Köszi előre is...)