lepereg a borsó
minden szem a falról
csak a rossz szándékot
látom már e harcból

világ tör köveket
azok pedig minket
nem látnak már bennünk
milliárdnyi kincset

virágot már nem ad
e taposott élet
most már talán mindegy
hogy honnan is kéred

keskeny út megy tovább
én sem azon járok
pedig ott még élnek
megtartó virágok

innen, a túlpartról
lassan elfordulok
csak csendben nézem
már nem is koldulok

letelik az idő
itt kell maradnom
de tudtam, lelkemet
nekem kell faragnom