Az a fő baj, hogy azt soha nem tudjuk igazán, hogy a nagy, és rejtőzködő tömeg mi alapján szavaz. Ez egy paternalista kultúra, mint az oroszok, tehát eleve pozitívnak és biztonságot nyújtónak gondol egy nagy társadalmi csoport egy olyan embert, aki ki tudja elégíteni a paternalista igényt. Egy apaképet keresnek. Főleg, ha az gondoskodó, gonoszoktól, idegenektől védelmező atyaszerepet mutat, háborús időkben pláne. Az szintén rátesz, hogy a nép gyermeke. Pálnkázik, bográcsozik, stb. Tehát sokkal inkább az apai biztonságot hiszik el, mint gazdasági, racionális politikai érveket. A rendszer pedig úgy épül ki, hogy erre az igényre ad választ.