De ott nem volt az előadás olyan lendületes.

Valóban, érződik, hogy beért rendesen a műsor Japánra. Lord 3:04-nél még hamisat is fog, ritkán hallok tőle ilyesmit: https://youtu.be/ACS8dc7jVVQ?t=184

Mindenesetre szenzációs felvétel ez is. Soha nem lehet megunni ezt a korszakot, nincs két egyforma koncert. Lord ezt vitte tovább a Morse-érában is, ott is előszeretettel hallgatom főleg a 90-es évekbeli felvételeket (Lazy, Perfect Strangers intrók, nagy szólók a Bloodsuckerben, Speed Kingben, Pictures of Home-ban). Felbukkant egy-egy extra meglepetés is, orgonaszóló ott, ahol régen nem volt: https://youtu.be/mVNMKOcbNuw?t=642.

Ha Morse játéka kifogásolható is, kétségtelenül felpörgette Lordot, új lendületet adott neki a Blackmore-ral egyre jobban megfáradó Purple után (amely korszak végén Lord megmagyarázhatatlanul se Highway Star szólót, se Lazy intrót nem játszott már, valamint ilyen bizarr megoldásokra vetemedett: https://youtu.be/Wq2ttmTpZUI?t=1559)

Olykor Don Airey is megpróbált kisebb-nagyobb variációkat, de inkább korábban betanult verziókat kombinál, nem autentikusan improvizál. Hiába na, nem megy az midnenkinek. Megnézem őket idén az új gitárossal, lássuk, sikerült-e felfrissíteni a bandát.