Sirák fia könyve  49. fejezet: 1- 16, v (1, 4-10, 13-14, 16, versek)

Jozija.

1 Jozía  emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke vagy mint a nótaszó borozgatás közben.

Az utolsó királyok és az utolsó próféták 4 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, 5 és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. 6 A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, 7 amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újratelepítsen. 8 Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. 9 Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen. 10 Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.

Nehemiás 13 Nehemiás – legyen áldott az emléke! – építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.

Visszapillantás 14 A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről.

16 Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.