Bírom, amilyen általában a hazai politika: jól odamondunk a másik táborának, lehordva őket a sárga földig, közben drukkolunk és istenítjük saját politikusainkat, mintha legalábbis olyan sok jót és hasznosat csinálnának és meg is van a kis cirkusz a napi betevő mellé.

Tisztára mint valami focimérkőzés, ami szintén azért van, hogy a két tábor tagjai kiengedjék a fáradt gőzt ordibálva az indulatoktól, böfögve a sok sörtől. Aztán ha nyernek a mieink, az milyen jó! Mondjuk nekünk semmi konkrétumot nem jelent, de legalább elmondhatjuk, hogy nyertünk és jól lealáztuk az ellenfelet.

Szóval ilyesmi ez nálunk (és gondolom sok más országban még, de tapasztalatom csak a sajátunkról van), ennek örül a sok birka - tisztelet a kivételeknek.