Szisztok!
Tulajdonképpen nem is TT megjegyzésére válaszolok, hanem egy kicsit kiegészíteném CSerfa fejtegetéseit az "alakoskodás kialakulása és egyebek"-ről.
TT: "egy kezdo hivo ugyis azt nezi, mit csinal egy idosebb, es ahoz igazitja sajat viselkedeset (ha onalloskodik megkapja a szokasos demonuzes - dorgalas adagjat.). "

Talán egy kezdő hívő azért nézi, mit és hogyan cselekszik egy idősebb - mondjuk Istent esetleg jobban ismerő - hívőtársa, mert azt gondolja, hogy ő is azért cselekszik úgy, ahogy, hogy Istennek jobban tessen. És szegény újszülött is nyilván jobban akar tetszeni Istennek ezért próbálja "leutánozni" (hiszen így működhet?) a viselkedéseket. Aztán esetleg rájön, hogy neki nem működik. Ilyenkor próbálja abbahagyni, de beszólnak neki, hogy igenis úgy kell csinálni, mert működik. Na erre aztán "berezel" és megint próbálkozik és megint rájön és megint beszólnak....stb. egészen addig, amíg már megunja, hogy állandóan beszólnak és ekkor kezdi el a színészkedést.
Ez is egy lehetséges pálya, nem?
Persze tele van "hibalehetőségekkel": pl.
Nem a másik emberre kell figyelni, hanem Istenre (kontra Pál: "figyelmezzetek életük végére" és "legyetek az én követőim", meg ilyenek).
Emberünk esetleg állandóan saját magában keresi a hibát -> köv. alkalmatlanság és kissebrendűségérzés... Ezért megpróbálja elkerülni a lecsesző alkalmakat és többé nem megy oda. Persze lehet, hogy valóban benne van a hiba, mert nem tudott/akart(?) megváltozni a "fenyítésekre és dorgálásokra", melyek az ő érdekében történtek....
Na, most sajna nem tudom, folytatni (lehet, hogy jobb is Néktek:-)), mert mennem kavics a suliba. Ha érdekes a baromság, amit írtam, akkor folyt. köv. Ha nem, akkor inkább béfogom a lepénylesőmet, hogy legalább a bölcsesség látszata megmaradjon.... :-)

Üdv!