„Persze ettől még agyalhatunk/fantáziál(gat)hatunk vágy vezérelten álomittasan, de a mulandóságunk oly szűk keresztmetszete annak az örökkön létező fizikai valóságnak, aminek nem előfeltétele és nem feltétlen szükséges következménye a szellemi lét… főként nem a megismerés vágya/igénye, hogy az már ránk nézve dehonesztáló.:-)”

Az örökkön létező fizikai valóság a szellemi lét, a tudat megismerési vágya nélkül mond mit ér? Amennyiben a fizikai létezők (anyag/energia) kovarianciája, előbb-utóbb normává fejlődik, az a szellemi lét felbukkanását jelenti. A megjelenés (Emergencia), pedig az evolúció motorja, az alkalmazkodás, a fejlődés lehetősége. Amennyiben ez nem szükségszerű velejárója a fizikai létnek, úgy lehet csak isteni teremtésről beszélni. Az Ember még nem érkezett a fejlődésnek olyan magas fokára, hogy visszafejtve megtalálja a szellemi lét okát. Vagyis az istenhit még sokáig velejárója lesz az emberi létnek.;-)